1960-ban, miután az Esquire elhagyta az aktokat, a Varga pin-up átkerült a Playboyba.
Körülbelül egy évtizeddel később, mikor feltűnt a Penthouse a Playboy riválisaként, a Playboy új magazinnal válaszolt, az Oui-val, mely a francia L’ui magazintól ered.

,

A Vargas pin-uphoz voltak hasonlatosak az Oui magazin pin-upjai, melyeket Aslan alkotott, akinek művészete követte a realizmus felé haladó trendeket. Míg Petty és Vargas mindketten megtartották a romantikáját a kezdeti lágy pin-up stílusnak, egy kevés képregény stílussal vegyítve, mint a kezdeti Esquire-ben, Aslan sokkal inkább realisztikus volt, éles, csillogó stílusban. Aslan szobrászként kezdte karrierjét, tehát jólképzett volt a realizmus terén. Korai pin-upjai követték a Petty, Vargas féle trendeket, csillogóbb, hiperreál képeken, ravasz humorral fűszerezve. Ám talán a Penthouse miatt, későbbi pin-upjai már hidegek és nyíltan szexuálisak voltak.

,

Aslan tárgyai a 60as, 70es évek divatos, fiatal hölgyeit prezentálták, míg a Vargas és Petty-féle lányok jóval szofisztikáltabbak, régebbiek voltak. Ez a változás a modelleken Vargas utolsó munkáján is visszatükröződött Playboyban. Vargas hatvanas éveket idéző munkái kevésbé voltak sikeresenk hatásosan öltöztette át modelljeit a hatvanas évek ruháiba, mégsem tudta elkapni a kor lényegi magját. Ezzel szemben Aslan megfogta a kor hangulatát, mellyel munkái egyszerre váltak kortárssá és autentikussá. A fiatalos autentikusság technikai jólképzettségével és határozott szexualitással vegyült munkáiban. Mindezzel sokkal inkább sikerre tett szert mind a Penthouse, mind az Oui célközönségénél,-ami azonos – sokkal inkább, mint előtte bármi, ami ott megjelent. Munkái nem kifejezetten cheesecake művek, ám fontos említést tenni róla. A cheesecake-nek provokatívnak kell lennie, a szexualitást is beleértve, de sosem szabad túl direkten szexuálisnak lennie.
Vargas elhagyta a Playboyt, és követte azt a számos művészt, akik híresek, és olyasmit tettek le az asztalra, amivel legendát alkottak, és minden valamire való könyv megemlíti a nevüket.
Ebben az időszakban tűnt fel még két művész, akik a modern stílusokat keverték a klasszikus pin-uppal: Patrick Nagel és Olivia de Berardinis.
Nagel olyan stílusokat kevert egymással, mint pl az art nouveau, az 1920as évek art deco posterei, és a japán fatáblák. Munkái élesek és stilizáltak voltak, vonalhálók színezett formákkal. Néhány hasonló stílusjegy Olivia munkáiban is felfedezhető.

,

Folytatjuk!

Ghoulina von Royal

This entry was posted by Ghoulina on hétfő, november 10th, 2008 at 23:38 and is filed under Pin-up stílus története. Nyomon követhetsz minden történést a RSS 2.0 feed-en. Tudsz üzenetet hagyni, vagy trackback-elni saját oldaladról.