Back to basics – avagy mit hallgassunk, hogy október végéig se unatkozzunk

Az idei nyár egyik legmeghökkentőbb eseménye, hogy elmaradt a július 20-ra tervezett Jerry lee Lewis – koncert. (A másik legmeghökkentőbb az volt, hogy 12 év után újra Budapestre jön…azaz jött volna:) )
Elméletileg a koncert október végén mégiscsak meg lesz tartva. Szűnni nem akaró izgalommal várom – és gondolom, mindenki más is:), újrakezdődik a visszaszámlálás és persze újabb új ruhát, táskát és cipőt kell venni:) – amit csak a koncertre lehet felvenni először. (Teljes anyagi összeomlás…:) )
Nyilvánvaló, hogy valamivel be kell töltenünk a koncert hiánya által okozott űrt. De mi legyen az?

Járhatnánk például fesztiválokra, ahol számos rockabilly, blues és mindenféle:) koncerten vehetnénk részt számos más emberi lény társaságában. Ebből engem csak a számos zavar, talán mégsem annyira jó ötlet, ráadásul a belépőjegyek árából szert tehetünk arra a bizonyos új ruhára….)

Vagy hallgathatnánk remek rockabilly – válogatásalbumokat, ahogy szoktuk. Sajnos egy idő után feltűnik, hogy világméretű összeesküvés részesei vagyunk, ugyanis mindegyik effajta albumon szerepel a Whole Lotta Shakin’ Goin’ On című örökbecsű és hű barátja a Tutti Frutti – tetszőleges előadó tolmácsolásában. Na ne. 🙂

Vagy hallgathatunk valami olyasmit, amit eddig még soha:) Nos, nekem ilyen volt Christina Aguilera 3. stúdióalbuma, a 2006-ban megjelent Back to Basics. Teljesen véletlenül akadt a kezembe, őszintén szólva nem is voltam előítélet – mentes vele kapcsolatban. Csodálkoztam is, hogy ez még csak a 3. lemeze – nekem sokkal többnek tűnt:) És a negatív hozzáállás mindössze addig tartott, amíg el nem kezdtem hallgatni.

Ahogy a címe is mutatja, ez egyfajta visszatérés az alapokhoz – olyan alapokhoz, mint a jazz, a blues, a soul. Ezzel nemigen lehet mellényúlni.:)

Nem állítom, hogy a 2 lemez minden pillanata maga a katarzis, az első kicsit talán egysíkú lett, és kicsit “Christinásabb”, mint ami még egészséges:) a kedvencem róla az Ain’t No Other Man.

This text will be replaced

De a 2. lemez abszolút telitalálat! Tematikusabb, ez következetesen nagyjából az egész albumon végigvonul és itt már bátrabban használ valóban “alap”-elemeket. Az Enter The Circus és a Welcome nem válik el élesen egymástól, főleg mert mindkettő hangszeres és kórus-témákra épül. A fődallam kicsit Addams Family-s, ami nem baj:)

Aztán következik a legnagyobb dobás: a Candyman. Ezt szerintem senkinek sem kell bemutatni:) – mint ahogy az ehhez készült klipet sem. Minden pin-up jellemzőt felvonultat, láthatunk benne military, klasszikus, “we can do it” – pin-up-ot, csak kapkodjuk a fejünket és irigykedünk, hogy ennyire fotogén:))) simán lehet öltözködési és smink-ötleteket lopni belőle a bizonytalanoknak és a profiknak is:)

This text will be replaced

, , , ,

A következő a Nasty Naughty Boy. Tökéletes aláfestő zene egy burlesque-számhoz, hisz maga a szöveg is erről szól, csodálkozom is, hogy még senkinek nem jutott eszébe felhasználni (a szintén klasszikus, de már unalomig ismert Please, Mr. Jailer helyett például).. na jó, ezt lehet hogy elkiabáltam…:)

És az I Got Trouble. Elképesztő blues, még a hangzás is teljesen olyan, mintha egy 20-as évekbeli bakelit szólna egy gramofonon, hatalmas ahhhh:) A teljes csúcspont, már ezért érdemes volt…:)

És amiért még megéri: a borító. Jó, megszokhattuk, hogy minden előadó jól telepakolja saját többé-kevésbé sikerült fotóival, de amit itt láthatunk, az egy komplett pin-up portfólió. (További ötletek lenyúlási lehetősége…:) Itt látszik igazán, hogy tényleg sok munka van az albumban, hogy odafigyeltek minden kis részletre is – minden autentikus és még mutat is.:)

Ez az, ami igazán jól áll Christinának, örülnénk, ha itt folytatná tovább. Ha így történne, egy rossz szavam se lenne rá.:)
Szóval ettől az albumtól talán nem lesz a kedvenced, de mindenképp jobban fogod kedvelni, mint eddig:)))

,

És a továbbiakban nincs más hátra, mint rábukkanni újabb meglepetés-albumokra:) és visszaszámolni október végéig, hátha mégis…

This text will be replaced

További szép napot mindenkinek!
Sugarpie Sue

Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy elsőként értesülj az újdonságokról. És ha már erre jársz, ugorj be a webshopunkba, nézz bátra szét, és vásárolj, amihez kedved van. 😀



A szerzőről

Sugarpie Sue vagyok. 23 éves, egyelőre animációsfilm-rajzoló és festő tanuló. Budapesten élek és dolgozom, több-kevesebb sikerrel.:) Jelenleg egy alapítványnál rontom a szemem és okozok bérfeszültséget:) Valamint vannak próbálkozásaim grafikusként is. Hogy kerültem kapcsolatba a pin-up életformával? Imádom a rockabilly zenét, ilyen egyszerű.

Comments

Facebook Comments

Be kell jelentkezned ahhoz, hogy hozzászólhass.