Sokszor kérdezték már tőlem, hogy vajon pin-up fiúk léteznek-e?
Íme a válasz.
Nos, a válasz természetesen: IGEN, ám az irányzat – ha nevezhetjük így – korántsem olyan nagy múltra vezethető vissza, mint az általunk kedvelt és ismert női verziója. Vagy netán csak nem tudunk róla?
Akárhogy is nézzük, annak idején, a viktoriánus morál “végével”, az 1900as évek elején, sőt, egészen az 1980as évekig bizony sok-sok tabu és “szégyellt” dolog nem került napvilágra. A széles körökben legalábbis.
Minden kornak megvolt s megvan a maga morális eszméje, a tabuk és a kifelé mutatás a többi ember felé, ám mindig ott lapult, ott húzódott az ember sokkal inkább ösztöni kíváncsisága, a szexualitás különböző fajtái iránt.
Az 1950-es évek egy sor olyan tabut oldott fel (mint tudjuk, semmiképpen nem könnyen és magától értetődően, hiszen voltak bizony elég komoly ellen hangjai is a dolgoknak), melyek annak előtte tabutémák voltak.
Ahogyan azt a pin-up történelem részünkben annak idején említettük, ilyen volt az attraktív nőkkel való reklámozás, maga az attraktív nők ábrázolása.

No de mi a helyzet az attraktív férfiakkal?
Nos, Hölgyeim, nézzünk magunkba, s máris megleljük a választ. Ahogy a férfiak, úgy mi is kíváncsiak vagyunk az ellenkező nemre s örömmel szemléljük, ha egy-egy mutatós példányát van szerencsénk szemügyre venni.

Más kérdés, hogy a férfiak ábrázolása, nőknek, valamilyen rejtélyes okból olykor még napjainkban is kényes téma. Vajon miért lehet ez, nem tudjuk, ám sejthetjük: a média, a piac nagy részben épít a női közönségre, ha például egy terméket akar eladni. A másik ok az lehet talán, hogy azt gondolják, mi nők másra vágyunk, vagy máshogyan. Találgatni lehetne naphosszat, ám fő témánk most nem ez lesz.

Pin-up fiúk mindigis voltak, s fogalmilag ugyanaz a meghatározása, mint a pin-up LÁNY-nak, csak éppen férfi modellel. Sok minden nevezhető régről s napjainkból is pin-up-nak, a férfiak terén is ám fontos leszögeznünk, napjainkban főként két vonalon látható erősen a “pin-up fiú” vonulat:
- a melegtársadalomnak, lélekfrissítő gyanánt
- a reklámokban, női közönséget csalogatván

Tény, ami tény, mi nők ugyanúgy szeretjük a férfi szépséget, mint a férfiak a női szépséget.
Szűkítve a témakört, amit “női verzióban” cheesecake-nek nevezünk (ami a pin-up kultúra egy igen fontos szeletkéje), az “férfi verzióban” a beefcake, alap “stílusjegyeket” tekintve is ugyanaz, mint a női verzió: vicces, olykor bugyuta, kifejező ám egyben szexis szituációkban ábrázolni a teremtés koronáit.

Létezik Németországban egy igen tehetséges pin-up fotós hölgy, Miss Giggles, ami megannyi szépséges pin-up fotóval mutatta már be a témát saját szemszögéből.
Most nekünk, Hölgyeknek/Lányoknak/Asszonyoknak is kedvezett azzal, hogy készített egy pin-up fiú sorozatot.
Nos, ez nem kifejezetten beefcake (ahhoz túl sok a ruha :D), ám mindenképpen egy bájos fotósorozat.

Van, akinek mosolyt csal az arcára, van, akinek tetszik, s van, akinek nem tetszik, mások – a szó profán értelmében – buzisnak gondolják….lényeg, hogy a beefcake, vagy pin-up fiúk talán az egyik legérzékenyebb, olykor legvitatottabb, kényes téma, amit megjelenítenek.

Számomra, személy szerint érdekes egy ilyen sorozat, s megvan a maga bája és vintázs érzete az ábrázolásokban. Ez a sorozat korántsem annyira provokatív, mint – akár napjainkban a női pin-up, de finoman ott van azért benne a lényeg. Aki provokatívabb képeket szeretne, az is megtalálhatja a megfelelő forrásokat természetesen, hisz manapság már “minden van”.
Nos Hölgyeim, csak annyit tudok mondani, örülök, hogy végre nekünk is kedveznek! :)

Íme a teljes sorozat:

Forrás: Miss Giggles Photography
A képeket készítette: Miss Giggles
Facebook: Miss Giggles Facebook

Ghoulina Von Royal

Ebben a cikksorozatban a pinup lányok, a pin-up kultúra és a különböző járművek kapcsolatáról lesz szó.
Elsőként a motorokat választottuk kitárgyalásra, hiszen itt a tavasz, beindul a motoros szezon, és mind a pin-up, mind a motor rajongóinak kedveznénk eme irománnyal.

Mi értelme van mindenféle csinos nőt pakolni motorok mellé?

Egyrészt, mert – szokták mondani, egy szép nővel sokmindent el lehet adni, másrészt a nővel, a nő milyenségével egy újfajta megközelítésből láthatjuk, vagy láttathatjuk a motort, esetleg a nő stílusával a motor stílusára is utalhatunk. De ez nemcsak a motorokra igaz, említhetném itt akár a hot rodokat, klasszikus amerikai autókat, a repülőgépeket, vagy bármilyen más járművet.
Ami számomra a mai napig meglepő és érthetetlen dolog, hogy valahogy itthon esztétikus nőt pakolni a motor mellé, nem egy nagyon elterjedt dolog még. Néhol már maga a tény, hogy egyáltalán nőt pakoljanak mellé, megrökönyödés tárgya. Olyat sokszor láthatunk – nemcsak a motorok esetében – hogy mindenféle ki tudja honnan szalajtott, felfújt hölgyeményeket pózoltatnak a jármű mellett, de kérdem én hol van abban az esztétika, a sokszínűség, az ízlés és a stílus???
Nőként igencsak furcsállom ezt a dolgot, és számos férfitől hallottam már hasonlókat: adott egy gyönyörű motor, és ott pózol mellette egy 685. szőke, szilikon-botox kombó barbie. Végülis, ez is lehet koncepció…
Lehet megkövezni ezért a véleményért, csak tessék!

Ennek a miértje több vonalon is visszavezethető:

1.: Ez maga a koncepció
2.: A fotósnak nincs jobb ötlete
3.: Nekik ez tetszik – jogos lehet, hisz ízlések és pofonok…:)
4.: Úgy gondolják nincs megfelelő lány a színesítés céljára
5.: Úgy vannak vele, hogy mindegy a tálalás, 90-60-90 elég és nem kell semmi más

De, ha őszinték vagyunk, beláthatjuk, sok esetben célravezetőbb, esztétikusabb és figyelemfelkeltőbb nem egy sztenderd cicababával bemutatni egy dolgot, ami, sok esetben teljesen egyedi alkotás. Ezzel magát az alkotást is megtiszteljük és kilépünk a sorból.

Amint azt már említettem természetesen vannak motor típusok, ahol a fent említett tömegkülső a hatásos, de nem minden esetben.
Nézzünk szét kicsit külföldön, és máris látjuk a különbségeket. Általában sokkal jobban kedvelik valamilyen alternatív, vagy akár klasszikus pin-up lánnyal bemutatni a járművet ennek a szubkultúrának a részeként, ami színesség és érdekessé teszi az adott környezetet.

Miért pin-up, mindig csak pin-up, pin-up, pin-up?

Mert ezek a dolgok valójában összefüggnek. Ráadásul a pinup a nőiesség, burkolt erotika és érdekesség bemutatására az egyik legjobb eszköz. Hogy az adott lány maga is ebben a kultúrában él, szereti, vagy épp csak modellként kérték fel egy ilyen stílusra, úgy tapasztalom, manapság majdhogynem lényegtelen, mert a hangsúly a végeredményen van. Ha a végeredmény hatásos, frappáns, akkor elértük a célunkat, és megszületik két alkotásból: a motorból és a lányból, egy harmadik: az összkép, a hangulat.

Lássunk egy széleskörű és nagyon ötletes képgyűjteményt, a Csajok a Motoron kedves motoros Hölgyeinek jóvoltából:

Mégtöbb motoros pin-up kép: Csajok a Motoron motoros pin-up galéria

Ghoulina Von Royal

Mindig érdekes kérdés az, mitől lesz pin-up a pin-up, mi pin-up és mi nem az, miről lehet felismerni, mik a jellemzői, stb.
Fontosnak tartom most kicsit részletesebben beszélni erről, hogy érthető legyen a lényeg.

Ahogy arra már sok bejegyzésben utaltunk, régebben, illetve a pinup úgynevezett fénykorában – a pinup aranykorban – még megvoltak a jól behatárolható stílusjegyek. Innen, a mából nézve. Természetesen ha visszaröpülnénk az időben, belecsöppenve az adott korba, nem tűnnének fel a jellegzetességek, és lehet, hogy egyáltalán nem tűnn fel semmi különleges a dologban, hiszen egy adott korban, adott társadalomban, környezetben, divatban azt természetesnek, jelenleginek érezzük.

Az elmúlt évtizedekben a dolog teljesen megváltozott, a pinup kultúrává nőtte ki magát, elkezdett mutálódni, mindenféle irányban mára pedig gyakorlatilag bárhol megtalálható, mint a nő ünneplése, maga a nőideál megmutatása egy-egy adott közösségben, vagy szubkultúrában.

És van egy másik vonal is, amit jelen értelmezésben nem nevezhetünk pin-upnak, talán főként a keletkezése, tálalása miatt, ez pedig a mindenféle erotikus irányzatokat jelenti. Sokan összekeverik a pin-up-ot a különféle más erotikus, illetve szex irányzatokkal. Azoknak csak azt tudom javasolni, érdemes körbenézni, utánajárni a dolgoknak, mielőtt ráhúzunk egy jelzőt, amiről adott esetben azt sem tudjuk micsoda.
Egyik fő alapelvem, hogy ha nincs tudásom valamiről, arról hallgatok.

Érdekesség, és a stíluson belül valahol egy paradoxon is egyben, hogy van ezeknek az erotikus/szex irányzatoknak néhol pin-up stílusból merített felhangja is. Nem vitás, ezek az irányzatok mindenhonnan merítenek, amiben van bármi szexiség.
De az avatott szem, vagy aki kedveli a pinup kultúrát, felfedezi a különbségeket.
Magyarán, nem mindegy, hogy egy Pamela Anderson külsejű lányt látunk akárhol pózolni, mai környezetben, pucéran, avagy egy retro, vagy alternatív ihletésű lányt, bármilyen méretben, ruhában vagy jelmezben, adott szubkultúrához kötődő, vagy retro ihletésű környezetben.

Véresszájú módon jelentsük ki, hogy napjaink ilyen-olyan erotikus vonalon mozgó lányainak semmi köze ehhez, vagy a csábítás eme burkoltan szexis formájához?

Nos, ha a pornóipart, vagy szexipart nézzük, akkor a válasz minden esetben NEM, az nem pinup.
De ha megnézzük korunk, férfiak által közkedvelt, sokszor agyonretusált testű(néha az életbenmeglátodelszaladsz-típus), némely esetben butuska, avagy több helyen felpumpált lányait…….hááát, azt mondjuk – akinek ez kell, hát megérdemli, avagy csak tessék, tegye, íme, akármi – ízlések és pofonok. ( korunk férfijai nagy százalékának elferdült és irreális elképzeléséről bizonyos dolgokban, most nem ejtenék szót, majd talán egy másik blogban )

Lehetséges, hogy a pinup egy számunkra, mint benne élőknek, most egy kissé torz mutálódásának vagyunk szemtanúi?
Vagy csak korunk túlzott mindennemű, valóság elől menekülő – egyben szexuális – szabadságának néha elferdült kivetüléseit látjuk csupán?
Erre még nehéz választ adni, de mindkettő lehet irányvonal, 50 év múlva, ha visszanézünk, majd kiderül melyik verzió az igaz, vagy épp egy harmadik készül megvalósulni.

A hosszú bevezető után pedig most szeretnék rátérni egy érdekes magyar hölgyre, Pirner Almára, aki mindannak a határmezsgyéjén van, amiről fent beszéltem.

Napjaink pin-upját ha megnézed, mit látsz?
Végtelen a variációs lehetőség, vannak speciális modellek, sima modellek, vannak akik mondjuk épp az erotikus vonalról érkeznek, lényeg, hogy valahol minden nő lát rációt a pin-upban, éppen ezért található meg olyan helyeken is, ahol vagy nem is gondolnánk, vagy oda nem illőnek érezzük. Pedig ott van.

Jó példa erre Pirner Alma, hiszen ő is egy teljesen más közegből indult, napjaink férfimagazinjainak címlapjairól ( Hustler, CKM ), az erotikus tánc világából. 2004-ben pedig saját tánciskolát nyitott, ahol többek között sztriptízt, pole dance-t, és sok más egyebet tanít, hogy napjaink nőjét felvértezze a nőiesség rózsaszín ködbe burkolózó, férfiakra nézve(vagy akár nőkre) húsig hatóan halálos fegyverével. Nekem tetszik az ötlet és igény is van rá.

Alma portfóliójában pedig szintúgy megtalálhatók a pin-up, illetve sokkal inkább a showgirl, burlesque elemek, érdekes és ötletgazdag, ezért érdekesnek tartom Veled is megosztani ezeket, kedves Olvasóm.
Most biztos azt kérdezed: “Hááát ez meg micsoda? Ez a lány miért pin-up”….meg ilyesmi. Fontos tudni, hogy van, aki a pinup létet életérzésben is követi, van, aki csak modellt áll és van, aki csak színesíti vele önmaga palettáját.

Összegezve: jó látni, hogy mennyi helyen és mennyiféle kontextusban jelenhet meg a pin-up stílus, vagy annak egyes jegyei, Alma pedig csinos nő, s azon kevesek közé tartozik, akik valószínűleg vérbeli üzletasszonyok.
A pin-up egy az erotikára kissé nagyobb hangsúlyt fektető, erotikusan egzotikus formáját láthatjuk tehát a képein, bevetve minden fegyvert, ami a showtánc, a sztriptíz világában kellhet, inkább mai köntösben.

Képek forrása: Pirner Alma weboldala
Mégtöbb infó Almáról: Pirner Alma weboldala

Ghoulina Von Royal

Egy csodálatos színésznőre, pinup girl-re szeretnénk most emlékezni, egyben bemutatni őt azoknak, akik nem ismerték: Jane Russel-t.
Február 28.-án, 89 éves korában elhunyt a legenda Jane, aki többek között a “The Outlaw” című nagysikerű filmben is szerepelt. Nagy veszteség, de a rajongók, csodálók szívében továbbél, képei, filmjei által mi is, és az elkövetkezendő generációk is méltán inspirálódhatunk egy jobb, szebb korból.

Jane Russel amerikai színésznő Ernestine Jane Geraldine Russell néven született 1921 Június 21.-én született Minnesotában, Bemidji-ben és az 1940-50es évek vezető szexszimbólumai közé tartozott.
Édesapja főhadnagy volt az Amerikai Katonaságnál, édesanyja pedig szintén színésznőként dolgozott.
Édesanyja már viszonylag korán zongoraleckékre hordta lányát, talán innen is volt zenei érdeklődése. Jane-t érdekelni kezdte a dráma, és a színpadi produkció is a zene mellett, ám édesapja halála után mégis úgy döntött, hogy iskola után recepciósként fog dolgozni. Emellett modellkedett is, és édesanyja unszolására azért az előadói tanulmányokat sem hagyta abba, drámát és színészetet tanult a Max Reinhardt-féle Theatrical Workshop-ban.

Színésznői karrierje akkor indult el, mikor 1943-ban Kaliforniába költözött, ahol Howard Hughes film mogul által megkapta első filmszerepét a “The Outlaw” c. filmben.

Érdekesség még ennél a filmnél, hogy már 1941-ben elkészültek vele, ám a cenzúrával és a gyártással voltak problémák, így csak ’43-ban került a nagyközönség elé.

Érdemes megemlíteni csodálatos alakját is, hiszen tökéletes arányokkal rendelkezett: méretei:97-61-91 cm és 170cm magas volt, és méltán híres pin-up fotója, amikor a szénakazalban fekszik. Nagyon szerették és szeretik a mai napig, egy valódi klasszikus, legendás pin-up kép, sőt, a Második Világháború alatt az amerikai katonák körében is nagyon kedvelt volt!

1946-ban jött a következő filmszerepe a “Young widow”-ban, majd később, 1947-ben már a zenei területekre is elkalandozott a filmezés mellett, gyakorlatilag hol filmezett, hol inkább zenei számokkal foglalatoskodott.

A ’40-es évek végén újabb népszerű filmekben volt látható, mint pl a “The Paleface”-ben (Bob Hope-al) vagy a “Son of Paleface”-ben és a “Gentlemen prefer blondes”-ban (Szőkék előnyben) Marilyn Monroe-val!

Ismeritek azt a képet, mikor Marilyn aláír, kéz és lábnyomot hagy a Grauman Kínai Színház előtt 1953-ban? No a másik hölgy ott mellette Jane Russel, mert ő is részesült ebben a megtiszteltetésben.
Saját csillagja van a Hírességek Utcáján, Hollywood-ban és a Boulevard-on is.

Az 1950-es években sok híres filmben láthattuk még, mint pl. a “Macao”-ban, a “Double Dynamite”-ban, a “The Las Vegas story”-ban, avagy a “Gentlemen marry brunettes”-ben.
Körülbelül 20 filmben játszott pályája során.

Vissza a zenéhez

Jane alapította meg a Hollywood Christian Group gospel kvartettet, amellyel szintén sokat alkottak, és sikereket értek el.
1957 Októberében debütállt saját showjával a Sands Hotel-ben, Las Vegas-ban, majd máshol a világ több pontján, ’59-ben pedig saját lemezt adott ki az MGM jóvoltából(ezt 2009-ben újra kiadták Fine and Dandy néven).

Később, az 1970-es években leginkább színházi produkciókban, illetve reklámokban volt látható, többek között a híres Playtex fehérnemű reklámaiban.

Magánélet

Jane háromszor házasodott és három gyermeket fogadott örökbe, és 1955-ben ő alapította a Nemzetközi Adoptációs Alapot. Gyermekei:Thomas Waterfield, Tracy Foundas and Robert Waterfield
Idősebb éveit Kalifornia középső részén élte, Santa Maria Walley-n, légzési nehézségekkel küszködött és a halál otthonában érte idén, Február 28.-án.

Emlékezzünk rá méltó módon, szeretettel. Gyönyörködjünk a képeiben, az időtlen szépségben, tehetségben, és alkotásokban, amit ebben a világban hagyott nekünk. Egy legenda, egy valódi pin-up girl hagyatéka a világban, inspiráljon, adjon bátorságot, hitet, rajongást még millióknak most és a következő generációkban is. Nyugodj békében, Jane Russell!

Ghoulina Von Royal

Evelyn Venable Cincinnati-ban született. Családja nagyon összetartó volt, és Evelyn később emlegette gyerekkori emlékeiből, amikor moziba ment édesanyjával (Percy Marmont volt a mama kedvenc színésze), vagy amikor az apja egyszer egész éjjel fent maradt, hogy ápolja Evelyn beteg egerét.
Középiskoláját ott végezte, ahol édesapja és nagyapja is angolt tanított.
A színészetért már kislányként rajongott, tinédzserként több iskolai darabban játszott. Egy kis ideig a Vassar College, majd a University of Cincinnati hallgatója volt.
Színésznői karrierje Los Angelesben kezdődött, és hamarosan több filmes szerződést kapott. 1932-ben a Paramount-nál aláírt szerződése értelmében nem vágathatta le a haját, de az csak városi legenda, hogy apja szigorúsága miatt minden csókjelenetét kivették filmjeiből.

A ’30-as évek vezető színésznőjeként a szelíd, halk szavú nő találtatott méltónak a Pinokkió rajzfilm Kék Tündérének modelljének és hangjának.
Walt Disney azt akarta, hogy a Kék Tündér legyen a legszeretetreméltóbb és legtökéletesebb karakter, aki valaha csak létezett rajzfilmen. Aki megtestesítője a varázslatnak, aki bájos – hiszen ő a Disney stúdió első tündér-kreatúrája.

Az eredeti Collodi mesében a Kék Tündér kék hajúként van ábrázolva. Ám Disney úgy érezte, a kék haj nem tetszene a közönségnek, így a karakter platinaszőke lett. A speciális effektusok részleg dolgozott a belső fény kialakításán, egy földöntúli ragyogást adva neki.

Bár a képernyőn minimális időt szerepel, Disney világosan megértette ennek az alaknak a fontosságát, miszerint a Kék Tündér misztikus jelenléte és csodás varázsa adja az alapvető bűvét az egész filmnek.

A legutolsó tesztvetítésen több férfi néző könnyezve kérte Disney-től a tündér telefonszámát.

Evelyn 1934-ben hozzáment Hal Mohr operatőrhöz, akinek két lányt szült.
1943-tól kezdve visszavonultan élt, hogy több időt tölthessen családjával. “Annyi Hollywood-i családot láttam, akik szétestek az anya karrierje miatt. Soha nem bántam meg, hogy abbahagytam a filmezést. Ha van is bennem sajnálat, az csak a színház miatt van.”
Rajongói sajnálták, hogy nem lett igazi szupersztár, de ő ezt mondta: “Igazán belefáradtam mindig azokat a naívákat játszani.”

Visszatért az egyetemre (UCLA), ahol görögül és latinul tanult, és megszerezte a mesteri fokozatot is.
Munkájáért csillagot kapott a Hollywood-i Hírességek sétányán.

A Kék tündér 80 éves korában rákban halt meg.

Tudtad-e?
A második világháború alatt a Vöröskeresztnek dolgozott a művésznő.
Ő és férje is szigorú vegetáriánus volt. Állítólag Evelyn soha nem evett húst vagy halat.
Szép és éteri külső, mindehhez meglehetősen szerény jellem – mindig így emlékeztek barátai Evelynre.

Csenki Katalin