Psycho Mutants

A Psycho Mutants zenekar – valljuk be, ez a név mindent visz 🙂 – 2003-ban alakult Pécsen, de én mégis 2005-öt mondanék inkább, mivel akkortól játsszák azt a fajta zenét, amelyet senki sem tud semmiféle kategória alá sorolni, de talán a legtalálóbban az A38 honlapján fogalmazta meg egy számomra sajnos ismeretlen szerző:
“A zenei világuk egy kicsit olyan mintha Drakula találkozna Johnny Cash-sel valahol egy vadnyugati tájon.”
Elég jó standard csomag, nem igaz?

A tagokat nem sorolom fel, házi feladat utánanézni 🙂
(Psycho Mutants MySpace)

Nem is szorul egyébként műfaji meghatározásokra, ez a zene magáért beszél. (Jó kis képzavar… 🙂 ) Ha egyszer is meghallgattuk bármelyik számukat, rájövünk, hogy teljesen mindegy, hogy minek nevezzük, csak annyit érzünk, hogy még…még…még…
Ilyen szempontból keménydrog – kategória (tessék, mégis sikerült beskatulyázni…:) ): azonnali és életfogytig tartó függést okoz.
2 lemezük jelent meg eddig: a 2008-as Ghost City és az idei Tango with me, amiről a címadó dal egyébként egy gigantikus ahhhh, az egyik személyes kedvencem. Megjegyzem a keményvonalas rajongók ennél 10-szer több albumot is elbírnának:)

Ugyanezek a rajongók 2009 ősze és 2010 júniusa között megszeppenve és könnyek közt ültek elsötétített szobáikban, mert a zenekar ezen időintervallum alatt szüneteltette magát, hogy aztán – ahogy közhelyesen meg lehet fogalmazni 🙂 – újult erővel térjenek vissza.

2010. szeptember 15-én életem első Psycho Mutants – koncertjén vehettem részt, addig csak youtube-ra ájuldoztam 🙂 Ha nem számítjuk, hogy február 12-én a Washington Dead Cats énekese (aki nagyjából az egész koncertjét egy boxeralsóban tolta végig, így csodálhattunk szépséges francia feneket, hát igen, juhú:) felhívta a Psycho Mutants énekesét egy pár szám erejéig… Letaglózó koncert volt.

Sajnos 15-én egy kellemetlen meglepetés ért minket már rögtön az elején: kicsit többe került, mint ahogy mi olvastuk bizonyos fórumokon, ezért nagy ejnye-bejnye a szervezőknek, tessék egyértelműbben fogalmazni.
Persze emiatt nem fordulunk vissza, de előfordult már, hogy mégis.

Mint ahogy a zenére, a közönségre sem lehet kategorikus kijelentéseket tenni, hogy pl. “ide csak pöttyösruhások járnak” stb., ami alapból egy dekonstruktív hozzáállás és általában minden valós alapot nélkülöz 🙂 attól izgalmas és univerzális ez az egész, hogy minden réteg kicsit magáénak érzi.

Az est első tanulsága az volt, hogy a campari – juice kombó nem annyira nyerő.:) Milyen szerencse, hogy nem volt időnk mindezeken gondolkodni, mert nagyjából a harmadik hang környékén lerepült a fejünk, leesett az állunk és úgy maradtunk az este végéig.

Az énekesnek, Karnics Zoltánnak (kis segítség a házi feladathoz 🙂 ) olyan hangja van és a zenekar egésze annyira jól szól együtt (ez felvételeken is érvényesül, de élőben azért sokkal jobban), hogy az összes közelben tartózkodó lány – magunkból és a látványból kiindulva 🙂 – szeretné őrült sikongatások közepette feldobálni az összes ruháit (beleértve a fehérneműt is:) ) a színpadra illetve ezek után “Legyél a hangrabszolgám!” és “Olvasd fel nekem a budapesti telefonkönyvet!” transzparensekkel vonulni tömegesen az utcákon Karnics Zoltán lakhelye felé.

Aki kedvet kapott hozzá, megnézheti és meghallgathatja őket a Myspace oldalukon:
Psycho Mutants MySpace

Vigyázat! Veszélyes! És nemcsak fiatal lányokra…. 🙂

A cikkben felhasznált képek forrása: a zenekar myspace oldala

Sugarpie Sue



A szerzőről

Sugarpie Sue vagyok. 23 éves, egyelőre animációsfilm-rajzoló és festő tanuló. Budapesten élek és dolgozom, több-kevesebb sikerrel.:) Jelenleg egy alapítványnál rontom a szemem és okozok bérfeszültséget:) Valamint vannak próbálkozásaim grafikusként is. Hogy kerültem kapcsolatba a pin-up életformával? Imádom a rockabilly zenét, ilyen egyszerű.

Comments

Facebook Comments

One Response to “Psycho Mutants”

Be kell jelentkezned ahhoz, hogy hozzászólhass.