“Ladies and Gentlemen, welcome to violence!”

Ezzel a mondattal kezdődik Russ Meyer 1965-ös klasszikusa, a Faster, Pussycat! Kill! Kill! (Magyarul ezt “Gyorsabban, cicamica! Ölj! Ölj!” címen ismerhettük meg, ami kétségtelenül igaz, viszont cserébe elég bénán hangzik. Van, amit egyszerűen nem éri meg lefordítani…:)

Azért ezt a filmet választottam már rögtön a bevezetőbe, mert remek iskolapéldája az exploitation- (nagyon leegyszerűsítve: a trash-) filmeknek, ezenkívül elképesztően menő (vagy annak szánt), társaságban kiválóan idézhető szófordulatok fordulnak elő benne nagy számban (pl.: „Would you like a soft drink? – Honey, we don’t like nothing soft! Everything we do is hard!”) és a 3 – kifejezetten dekoratív és pin-up-os női főszereplő (na jó, közülük igazából csak 2, de ők dominajelmezben!:) ) teljesen és kontrollálatlanul agresszív és erőszakos, ennek ellenére a filmben alig folyik vér, fekete-fehérben nem is lenne annyira látványos… (És 1965 -öt írunk, valószínűleg lejjebb volt az ingerküszöb:)
,
Nem állítom, hogy ennek követendő példának kellene lennie az eljövendő generációk számára (már úgyis mindegy…:), de elég érdekes megfigyelni, hogy mennyire másként viszonyulnak a nők az erőszakhoz, hogy mégis maradjon benne egy csipetnyi báj és könnyedség és – bármilyen nevetségesnek tűnik is elsőre – elegancia.

(Mint egy rémálom, az egész hirtelen átcsap egy feminista értekezésbe, hogy a nők mennyivel jobbak, de nem…:)

Mert ezek a filmek pusztán szórakoztatni akarnak és lehet utálkozni fórumokon, hogy nélkülözik a történetvezetést, az értelmes, egész mondatokat és minden egyebet, ami egy film sajátja (kellene hogy legyen…:), de a simán átviszik a lécet, ha az alkotók (vagy “alkotók”:) ) eredeti célját nézzük. Ezek a filmek évtizedek óta két alapvető emberi ösztönre támaszkodnak: a szex és az erőszak. Ennek pedig hogy is lehetne ellenállni?:)
Főleg ha számos csinos nő erőszakoskodik, mint Quentin Tarantino 2008-as trash-fimjében, a Halálbiztosban, ami mellesleg azt a feltevést is megcáfolta, hogy az ilyen jellegű filmekben nincsenek élvezhető párbeszédek.
Ebben csak azok vannak:), ami brutalitásra éhes szervezetünknek az elején még kicsit sok is, de aztán a probléma megoldódik: a végére olyan gyönyörű akciót kapunk, hogy méééég:)

A Halálbiztos egyfajta tisztelgés a Pussycat előtt, nagy mennyiségű hasonlóság van köztük. Feladat: keresd meg az össze egyezést a két film között:) Kis segítség: szép sztriptíztáncosnők szép autókkal eszeveszetten furikáznak:)

A sztriptíztáncosnő-motívum felbukkan a Grindhouse másik epizódjában, a Robert Rodriguez által rendezett Terrorbolygóban is, amelyben – a jól bevált recept szerint:) – néhány túlélő küzd a zombik ellen, a főszereplőnőnek géppuskából történik új lába a zombik által leharapott régi helyére (a film végén, addig asztallába van:) és megtudhatjuk, hogy minden feleslegesnek vélt tudás hasznosítható lesz egyszer… (Ja és a filmtörténet egyik legszebb romantikus szála is jelen van… persze ez relatív:)
,
És ha már a zombiknál tartunk, az ipari mennyiségű “zombik vs. csini lányok” – filmből kiemelnék egy nagy kedvencet, ami nem vs., merthogy a lányok – milyen meglepő, de szintén sztriptíztáncosnők:) – maguk is zombik lesznek.

Gondolom, már mindenki sejti, hogy az örökbecsű Zombisztriptízről van szó (2008, Jay Lee), ami egy percre sem hajlandó magát komolyan venni:)

A zombilányok hihetetlenül jól ki vannak találva, a vége felé közeledve egyre durvábban néznek ki, milyen szerencse, hogy nem nekik kell szurkolnunk (hanem a béna kommandónak – amelyben szép trash-filmes hagyományok alapján szerepel néhány nagymellű kommandóslány, pusztán a hitelesség kedvéért:)))) Viszont Robert Englund itt is teljesen elborult és zseniális!!!!! (Igen, az a Robert Englund…a Rémálomból:) Annyi problémám van mindössze, hogy az én ízlésemnek talán egy kicsit sok benne a még-nem-zombiasodott-lányok-vetkőznek jelenet…

És ha már zombilányok, akkor mindenképp meg kell említenem egy nagyon érdekes kezdeményezést, amely zombie pin-up néven fut. Miről is van szó? Klasszikus pin-up-ok, autentikus ruhákban, pózokban, sminkben, hajjal és – zombinak maszkírozva! Amit ne úgy képzeljünk el, hogy egy kis zöld festék van kenve az arcukra, vagy esetleg diszkrét vércsík folyik a szájuk szélén, ó nem. Semmi diszkréció, itt kérem húscafatok vannak és legalábbis kilógó bordák:)

Épp ettől lehet ennyire sokszínű a pin-up kultúra, hogy még ez is belefér és egyáltalán nem zavaró vagy visszatetszést keltő (bár valószínűleg ez egyéni ízlés kérdése..:), mivel a modellekben megvan a pin-up-okra jellemző báj és kecsesség (ami ugye a trash-filmekben is…:) Ennek ékes bizonyítéka például, hogy a képek inspirációja elsősorban egy hasonló vagy közel azonos témájú és beállítású, ismertebbnek modható pin-up fotó vagy rajz. Ezeken a honlapokon részletesebben megismerkedhettek a témával:

www.zombiepinups.com
www.myzombiepinup.com

Jó szórakozást!

Sugarpie Sue

This entry was posted by Sugarpie Sue on hétfő, október 25th, 2010 at 11:50 and is filed under FilmMoziFilm. Nyomon követhetsz minden történést a RSS 2.0 feed-en. Tudsz üzenetet hagyni, vagy trackback-elni saját oldaladról.